A fotózás Forgó Béla
Ha megismételhetetlen eseményről beszélünk, akkor sokaknak azonnal az esküvő ugrik be. Gyorsan fejlődő technikai világunkban már gyakorlatilag mindenkinek van olyan ismerőse, aki közelebbi barátjának tudhatja fényképezőgépét, esetleg lehetősége nyílt komolyabb kategóriába tartozó tükörreflexes gépet vásárolnia magának, mellyel rendre elbűvöli a családtagokat és az ismerősöket. Valóban nagyon szép formája az önkifejezésnek és a művészi szárnybontogatásnak a fényképezőgép. Viszont ismerőseim és saját tapasztalataim alapján is azt kell mondjam, egy esküvő nem a szárnybontogatásra való esemény, de semmiképpen sem úgy, hogy egyedüli „megbízott” fotósként áll ott az ismerős. Esküvőből jó esetben minden pár egyet tervez, tehát kijelenthetjük, hogy ott akkor a „megismételhetetlenre” készül az egész rokonság. Felmerül a kérdés, hogy kit kérjünk meg az esemény megörökítésére egy hivatásos fotóst, vagy a rokonságban rejtőző tehetséges barátunkat. A választásban nagyon gyakran anyagi szempontok döntenek. Hiszen nézegeti a pár a magát profi fotósnak nevező fényképész weboldalát, az esetlegesen feltűntetett csomagárakat, számolgatnak, ötletelnek és közben ott motoszkál fejükben, hogy a nem is olyan távoli rokon milyen szép képeket szokott csinálni, biztosan jó választás lenne és olcsóbb is.
Mikor ez szóba kerül mindig tudom, hogy alapvető fogalmakkal és a mögötte rejlő jelentéssel sajnos nincsenek tisztában az említett párok, és ez később sokkal több bosszúságot okozhat nekik, mint örömöt. Ezért úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes szánni időt arra, hogy egy teljes képet kapjanak arról, hogy az ő általuk megálmodott napon mit is fog csinálni a profi fotós, ez miben különbözik a legjobb értelemben vett amatőrtől és utána ezen tudás birtokában hozhassák meg döntésüket. Nézzük tehát, először is mit jelent az, hogy valaki „profi” fotós. Sokban él egy tévhit és azonnal rá is vágják, hogy az aki nagyon nagyon jó képeket csinál, amit az unokatestvér is tud amúgy. Ez nem így van. Akkor nevezünk egy szakma képviselőjét profinak, hogyha nem csak jól sikerül képei vannak, ami tetszik a közönségének, hanem a jól sikerült képeit bármikor bármilyen körülmények között meg is tudja ismételni, bármilyen megbízó kérésére és ebből napról napra olyan üzletet tud építeni, amiből meg tud élni. Mindenki más lelkes és tehetséges amatőrnek tekinthető, akiből nem kizárt, hogy egyszer elismert fotós lesz, de odáig még hosszú út vezet – ami szerintem amúgy sosem ér véget – . Mit is jelent ez a gyakorlatban, mivel több egy profi egy amatőrnél? Már az előkészületek során megmutatkozik a különbség, hiszen amikor a fotós egy megbízást vállal (kockáztatva a megélhetésének sikerét), akkor mindig igyekszik a lehető legnagyobb körültekintéssel eljárni arra vonatkozóan, hogy tudása legjavával sikerrel vegye az akadályokat. Ez egy erősen technikai szakma, ami magában rejti az összes buktatót is, például, bármikor megtörténhet, hogy elromlik a fényképezőgép, leöntik az objektívet, leesik a rohanásban, előző napon betörnek a lakásba és elviszik, stb. Ezek mind olyan események, melyre egy profinak fel kell készülnie, tehát kissé paranoid módon, már felszerelésből is legalább 2 garnitúrával rendelkezik, csak memória kártyából én pl. kb. 20at viszek magammal mindenhova, melyeket a nap közben is 3 helyen tárolok (nadrág, táska, autó). Ezekre is ugyanaz a magyarázat, tönkremehet, eltűnhet a táska, feltörhetik a kocsit, leönthetnek vízzel, bármi megtörténhet, amire ott azonnal kell reagálni. És akkor még nem beszéltem a folyamatos adatmentésről, mert miután kivettem egy teli kártyát és elraktam még utána is bármi történhet vele, tehát legjobb, amit tehet az ember, hogy azonnal menti is másik adathordozóra a képeket, hiszen semmit nem fognak megismételni egy technikai eszköz meghibásodása miatt. Nem szeretnék számháborúba belemenni, de már a duplikált felszerelés megléte is hatalmas költséget ró a profira, melynek semmi más célja nincs, mint a biztonságra való törekvés, de persze még így is csúszhat be baki, mert ilyen a technika.
Az előkészületi fázison túllépve mondhatnám egyszerű közhellyel, hogy idáig minden „csak” pénzkérdés volt, hiszen ezek olyan eszközök, hogy be kell menni a boltba és meg kell venni, hogy legyen még. Ami viszont ezután jön, az már a konkrét munka. A fotózásnak több irányvonala van, elkülönül reaktív és proaktív fotózás, míg előbbinél a fotós feladata az, hogy beavatkozás nélkül lekövessen egy eseményt, addig utóbbinál nagyon is fontos, hogy aktív rendezője legyen a cselekménynek. Valószínűleg mindenki el tudja dönteni, hogy melyik esküvői mozzanat hova illik a kettőből, de az az egy biztos, hogy a fotósnak mindkét téren helyt kell tudni állnia, úgy hogy mindkét téren más-más kihívásokkal kell szembenéznie. Emellé vehetjük azokat a helyzeteket, hogy míg a kreatív fotózáson – ahol csak a pár és a fotós van jelen – adott a lehetőség a fényképész számára, hogy játsszon a fénnyel, alakítsa a képeket, irányítsa a párt, addig például a templomi és polgári szertartáson erre nincsen módja. Ezek a helyszínek a legkevésbé lettek úgy kialakítva, hogy ott egyszerű legyen fotózni, sőt általában az épületen belül is eltérő fényviszonyok uralkodnak, a terem berendezése nehezen biztosít helyet a fotósnak a megfelelő szög kiválasztására és vannak olyan kötelező pillanatok, amiket viszont mindenképpen meg kell örökíteni, de általában akkor lóg be egy mikrofon állvány, lép elénk egy videós vagy egy lelkes rokon és ezekre a szituációkra késlekedés nélkül kell tudni reagálni. Ehhez elengedhetetlen az a fajta rutin, amivel egy tapasztalt profi esküvőfotós rendelkezik.
Megismételhetetlen pillanatok nem csak esküvőn kerülnek elő, hanem minden olyan helyzetben, ahol a fotósnak nincs ráhatása az eseményekre. Ilyen lehet egy színházi előadás, egy sportesemény vagy akár egy tűzijáték show is, akár önálló eseményként, akár az említettek kiegészítéseként. A fotósnak legjobb esetben is csak arra van lehetősége, hogy előzetesen egyeztessen a technikai stábbal, hogy kb. mire számítson, de gyakran még erre se. Ezért az ilyen helyzetekben különösen fontos a gyors, megbízható felszerelés, a terület alapos felmérése. Mondhatnám, hogy ilyenkor egyik szemem a gépen van, másikkal pedig folyamatosan a színteret pásztázom, hogy ha a háttérben történik valami, akkor is reagálni tudjak. A tűzijáték és egyéb pyrotechnikai eszköz fotózása szintén tekinthető egy külön szakmának. A fotósnak ismernie kell ezen eszközök működését, valamint azt, hogy a fényképezés alapelvei milyen hatással lehetnek ezekre az effektekre és így milyen különböző módokon tudja bemutatni azokat. Ékes bizonyítéka az esküvők sokszínűségére (melyet a fotósnak kezelnie kell), hogy gyakran szerepel a tűzijáték is meglepetésként a tortán vagy az est látványosságaként.
Harmadik helyen említeném, de jómagam a legfontosabb szempontnak tartom a szimpátiát. Ha nincs meg a pár és a fotós között, akkor mindenkinek megnehezíti a dolgát. A pár sem tud feloldódni a nagy napon és a fotós sem tud olyan képeket készíteni, amik igazán kifejezőek. Ezért mindennél fontosabbnak tartom (az árnál is) azt, hogy az egész megbízás egy személyes találkozóval, egy kötetlen beszélgetéssel induljon, ahol a pár és a fotós megismerik egymást és eldönthetik, hogy tudnak-e majd a jövőben együtt dolgozni. Hiszen a fotósnak ez munka, melyet legjobb tudása szerint fog végezni, de elengedhetetlen, hogy ebben a pár is partner legyen, hiszen a nap értük van, a fotós is és ő is a legjobbat szeretné alkotni. A fotóstól mindenképpen kérjünk be referencia anyagot, melyből láthatjuk, hogy képi világa, stílusa tetszik-e nekünk. A fotózás egy szubjektív szakma, tehát fontos, hogy egy referencia alapján megismerhessük a fotós látásmódját. Ha tetszik, amit láttunk, akkor jöhet a találkozás, ahol személyes benyomások alakulnak ki. Ezt azért tartom fontosnak, mert a fotós végig fogja kísérni a pár egész napját a készülődéstől a tortavágásig és így nem árt, ha a megfelelő pillanatban észrevétlen tud maradni, de olykor tudja oldani a feszültséget segítségével.
Jómagam nagyon szeretem a papírképeket, szeretem kézben tartani a munkám végeredményét. Digitális világunkban egyre több emberhez interneten, email-ben jutnak el a rokonság esküvői képei. Én úgy gondolom, hogy ennek van létjogosultsága, de a pár, a megismételhetetlen napjáról kell, hogy kapjon egy különleges, csak nekik szóló nyomtatott összeállítást, melyet bármikor elővéve, akár egy finom pohár bor mellett felidézhetik e csodálatos nap eseményeit. Ezért a fotózás maga nem is ér véget a lagzi végeztével, sőt. Utána is komoly alkotó munka folyik a megfelelő hangulatú képet kiválasztásával, az egyedi fotókönyv laponkénti tervezésével, mely természetesen a párral közösen is történhet, akik beleszólhatnak ebbe, sőt válogathatnak is a nekik jobban tetsző képekből.
Ezért az esküvőjük küszöbén álló pároknak azt javasolnám, hogy mindenképpen erősen fontolják meg, miért érdemes egy profi fotóst felkérni, ne feledjék, hogy nagyon fontos a személyes találkozás és szimpátia. A tehetségtől fűtött, lelkes ismerősöknek pedig azt tanácsolnám, hogy próbálják józanésszel végig gondolni, hogy tudják-e mibe vágják a fejszéjüket, szeretnének-e pont egy ismerősüknek kellemetlenséget okozni rutintalanságukkal? Illetve, ha valóban az esküvőfotós pályát szánják maguknak, akkor a megfelelő iskolákat kijárva, kellő mennyiségű esküvőn asszisztálva, amikor már biztosnak érzik a kezüket belevágni az iparba?
Forgó Béla – szinpadfoto.hu
artbalance.hu (Az esküvői fotós stáb)
